Reggel mindenki hulla fáradt volt a 2 órányi "alvás" miatt. Így mentünk el reggelizni majd összepakoltunk és irány Eger! A buszon nem egy ember elaludt (amint azt a kép is prezentálja).
Jómagam nem voltam közöttük így "élvezhettem" a kemény fél órás utat Egerbe. Természetesen érvényesült az a klisé ,hogy "ha Eger akkor VÁÁÁÁR!" így az utunk nem is vezethetett volna máshova mint a a jó öreg Dobó Pista által védett váááááárhoz. Nem volt túl izgalmas ám voltak látványos (és eléggé nedves) részei, pl. a földalatti védelmi vonal ahova csöpögött be a víz. A "tárlatvezetés" után egy vármúzeumba is betértünk ahol Fekete Lacit megszégyenítő módon emeltem meg egy ágyúgolyót ezzel beindítva a terem riasztó rendszerét...
No igen...ezt a részt szeretném átugorni és folytatni Eger főterén ahol cirka 37 C°-ban sétálgattunk vagy 3 órát. Betértünk mindenféle marcipán-,csillagászati-, és "kibaszott magas török imádkozó izé"- múzeumba. Teljes kiszáradva/farkas éhesen végre beülhettünk a helyi mekdonáldszba. A kaja szar volt de legalább volt. Indultunk vissza a buszhoz, útközben megálltunk a "bor boltban" és sokan vettek bikavért otthonra. Beértünk a buszba és elindultunk a 2 napja nem látott otthon felé. Budaörsön megálltunk egy benzinkúton (igen, ez megint neked szól drága Christer) ,ahol Bencét "megbaszták" a szúnyogok. Haza fele utolsó energiáinkat is felhasználva próbáltunk párbeszédet kezdeményezni egymással több-kevesebb sikerrel. Olyan este 10 óra lehetett mire hazaérkeztünk.
Ennyi volt a "nagy,utolsó,mindent elsöprő, 2 napos," osztálykirándulás. Akik kitartottak mellettem és végig szenvedték ennek az igen csak kezdő írónak a 3 részes irományát azoknak külön köszönet (és talán egy gombóc fagyi :) ) is jár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése